Mindig lesújt, amikor meghal valaki. Soha nem tudok másra gondolni, minthogy jó néhány ember gyászol, veszteséget él át, szenved és megpróbálja tovább élni az életét a hiánnyal. Ez sajnos tudom, hogy mennyire nehéz és szinte lehetetlen. Egy mostani halálhír hallatán ez a veszteség más módon, más érzelmekkel, de az országban élők vagy az országban születetteknek is vesztesége. Az öszödi titkok négy jó ismerője közül már a második távozott el.

Meggyőződésem, hogy az öszödi titok a beszéd elhangzása utáni másodpercben jöttek létre és ameddig nem került egy Edu becenévvel illetett ember kezébe, addig tartottak. Úgy értem, hogy az előző mondatommal megjelölt időszak az, ami nagyon érdekes lenne és szerintem joga van minden magyar állampolgárnak megismerni.

Úgy tudni, hogy két ember maradt még az élők sorában, akik nagy valószínűséggel rendelkeznek a teljes képpel. Az egyik egy volt miniszterelnök, a másik egy volt minisztere. A maga értelmiségi mivoltára olyannyira büszke, szerintem semmit sem érő "értelmiség" valamint a politika nagy alakítói láthatóan nem szorgalmazzák, hogy a hallgatásban lévő két ember szólaljon meg. Biztos vagyok abban, hogy ezt okkal teszik. A magam kis eszközeivel összeállítottam egy kollekciót és megpróbálom megpiszkálni ezeket a titkokat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.