Még a nyár végén írogattam a szülőfalumról. Akkor megbeszéltük pár helyi emberrel, hogy megpróbálunk több pénzt helyben tartani és a visszatartott pénzt helyben működtetni. Ennek az elmúlt 3 hónapban érdekes eredményei lettek.

Először felmértük, hogy mit, honnan szereznek be a faluban élők és amit csak lehet, megpróbáltuk helyben megvásárolhatóvá tenni. Nem köteleztünk senkit sem arra, hogy a faluban vásároljon vagy rendeljen, egyfelől nem is lenne illő, másfelől amúgy is minden olyan messze van, hogy nincs ésszerű oka máshol vásárolni, ha helyben is elérhető.
Ott folytattuk, hogy összeírtuk, kinek, milyen terméke, szolgáltatása van. Van valamekkora informális piac is, amikor a faluban lakók egymás között, pénz nélkül cserélnek. Amikor írtam a falu gazdaságáról, akkor említettem, hogy a falun belüli cserében eltűnt a pénz. Valószínű, hogy ezt a rendszert nem bolygattuk meg. Mi csak elvittük a boltosnak a listát, megmondta mire van igény helyben, majd leültettük őket beszélni. A termékek alig 2 hét alatt megjelentek.

Kiszámoltuk, hogy egyes helyi igényeket miként lehetne úgy kiszolgálni, hogy a szolgáltatókat helyben találják meg az emberek. Ez olyan esetekben, mint gyógyszertár, benzinkút és hasonlók, teljesen lehetetlen volt. Más területeken össze tudtuk hozni a helyi kínálatot az igényekkel. Ez általában cserealapon ment, de nem baj, mert így is meggátoltuk valamennyi pénz elfolyását.

A helyi boltos visszajelezte, hogy a bevételei jelentősen megnőttek. Amíg korábban zavartalanul megnézhetett nyitvatartási időben egy teljes filmet, ma már nem tud, mert félóránként 1-2 vevője akad. Ez kevésnek tűnik, de az eddigi 10 vevő/nap helyett napi 24-30 vevője van. Azzal, hogy felélénkítettük a forgalmát, már ő is elkezdett gondolkodni egy másféle bolton. Abban az irányban gondolkodik, mint mi. A boltját úgy kezeli, mint ami megszerzi azt, amit a vevői akarnak. Ez azért jó, mert a boltos így kereskedővé válik, aki a szállítási költségek minimalizálása miatt érdekelt abban, hogy helyben szerezzen be minden. Újra igazolást nyerni látszik, hogy a falu csak várossal életképes, tehát nem a város a mumus.

A bolt melletti kocsma, ami voltaképpen egy kávézó, szintén felélénkült. A megmaradt pénz egy részét ott költik el az emberek. Süteményre, kávéra, kisebb menükre. A növekedés akkora mértékű, hogy +1 alkalmazottat is felvettek a konyhára, aki az ételeket készíti. Érdekesség, hogy „mezei kávét” is elkezdett árusítani. Direkt az a lényege, hogy olcsó, kevés rajta a haszon és finom. Ez meghozta a kedvet egyéb ételekhez is, így megtartja a kínálatban. Az alkoholt nem nagyon veszi senki, de megtartja az itallapon a tulajdonos, mert szerinte világhírű a kocsmája és minden útikönyvben benne van. Bár én egyet sem láttam, ahol szerepelt volna, most nem kezdtem vele újra el ezt a vitát.

Idegenforgalom
A faluban a legtöbb vita a kompon volt. Feketén üzemel egy-két csónakos, akik átviszik az embert, de szerettem volna valami hivatalos formába önteni. Egyszerűen csak azért, hogy lehessen vendégeket, turistákat hívni, ugyanis nehéz így, hogy a település el van zárva. Mivel ezzel elszúrtam volna a „fekete csónakosok” üzletét, letettem róla.
Az idegenforgalom továbbra sem indult meg, de nem csak e miatt. Mivel ide csak véletlenül téved turista, szó szerint csak eltévednek, a falu leszokott már a vendéglátásról. Lerobbant, igénytelen szállást neveznek panziónak, ahelyett, hogy kialakítanának valami használhatót. Felajánlottam, hogy beszállok a felújításba és a vendégek által termelt profitból majd visszafizeti és ha 5 éven belül nem térül meg, nincs tartozása – mégsem mondott igent. Szerinte a lerobbant, igénytelen panziónak pont az a vonzereje, hogy olyan, amilyen. Vendéget persze ki tudja mikor látott, de nem akartam okoskodni.

A következő célom az, hogy turistákat hozok a faluba – Párizsból. Már elkezdtem szervezni. Találtam egy buszost, aki Budapestről lehozza és visszaviszi az utasokat 420 ezer forintért (miért nincsenek belföldi repülők?). Kissé sokallom, de ha ennyi a távolság, akkor nincs mit tenni. A szállással nincs gond, hiszen 1 családnak általában 2 ingatlanja van. A négy éjszakáért minden fogadó családnak 20 ezer forintot ajánlottam, amit elfogadtak. A helyi programot egyeztettük, izgalmas, gazdag program lesz, halászattal, disznótorral, túrákkal, köztük ladikos túrával. A lebonyolításért az érintettek összesen 190 ezer forintot kértek. Sikerült a repülőjegyet (oda-vissza) 45 ezerben kialkudni. Nekem 3 milliós kiadást jelent, akár lesz érdeklődés, akár nem. Az iroda 349 euro/fő árral hirdeti és 14 euro/fő áron közvetít. 40 turistára lesz 3,2 milliós kiadásom és reményeim szerint 280-as euro áron lesz egy félmilliós hasznom, ami 4 nap alatt nem is rossz.
A párizsi iroda azt mondta, hogy máshol 7 napot adnak ennyiért, ilyen nomád körülmények között ez nagyon drága lesz. Az első napon már 4 hely elkelt, majd kiderül (tegnapig 27 foglalás történt). Mindenesetre érdekes lesz megfigyelni, hogyan sikerül a párizsiakat elhozni a magyar faluba és milyen lesz a falu reakciója.

Összességében tehát megindult valami élénkülés. Egyesek elkezdtek szervezkedni, mivel ráébredtek, hogy az van, amit ők létrehoznak. Például szerződést kötöttek egy városi ruhabolttal, hogy mindent náluk vesznek meg, cserébe viszont árengedményt kapnak. A boltossal beszéltem, a város környezetében ez a 7. falu, amellyel szerződése van. Ha nem is minden falusi hozzá megy, azt sem bánja, mert így is duplázódott a forgalma.

Úgy látszódik, hogy volt értelme visszatérnem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.