Volt egy óriási csatám a kuponos ügyekben. Ki kell írjam magamból.

Megkeresett egy "üzletkötő". Azt kérte, hogy az ő rendszerükön belül ajánljak fel kuponos kedvezményt. Felvázolta a rendszerüket, majd megkérdezte a véleményem. Az egész csevej nagyjából 30 percet vett igénybe, melyből 15 percet vett igénybe az ő prezentálása. Türelmes és udvarias vagyok, így meghallgattam, de volt pár tipikus hibája. Mivel a blogommal kerültem képbe, leírom a hibáit, hátha olvassa.

1. Számomra közömbös, hogy nekik hol és hogyan térül meg. Ha érdekel, rákérdezek. Engem alapjában az érdekel, hogy nekem kifizetődő legyen.
2. Ha már megtanulta szegény, hogy a találkozó aktív részét az ő bemutatkozása után a prezentáció nyitja meg, akkor az ideális hosszát is el kell találni. Megadom a nyerő tippet: fogalmazd meg 1 mondatban. Utána mutasd be olyan hosszan, mintha egy liftben mennénk fel az ötödik szintre és közben kellene minden lényeges információt közölni. Ennyi bőven elég. Ha nem érdekel, ötször annyi idő után sem fog. Ha érdekel, kérdezek.
3. Öltözz akárhogy, de egyre vigyázz: ne öltönyt vegyél fel. Ha a tárgyalópartnerem öltönyben érkezik, akkor nem veszem komolyan. Az öltöny annak a szimbóluma, hogy "baromi komoly embernek tartom magam". Felőlem lehet így, de ha üzletet akarsz nekünk hozni, informálódj rólunk, például nézd meg milyen viseletben járnak nálunk az emberek a munkahelyükre, milyen szolgáltatásaink vannak, hogyan lehet releváns amit kínálsz. Az informálódást nem pótolja az öltöny - különösen nem olyan helyen, ahol a cégnek szerződése van egy "nem öltönyös, de elegáns" márkával.

Aztán a kuponos vitánk.
Én alapjában véve támogatom az akciózást, mert növelheti a cég ismertségét, új vevőket hozhat. Más kérdés, hogy erre a cégnek is készen kell állni, például nem szabad az új vevővel éreztetni, hogy ócska haszonlesőnek tartjuk, aki tulajdonképpen csak pénzt vesz ki a zsebünkből (én például ezért nem használok kupont, még Olaszországban sem!). Mi, készen állunk ilyenre. Belső előírás, hogy mindenki, aki velünk kapcsolatba lép, legyen elégedett. Lehet az postás, pizzafutár, akárki más, mosolyogva és jó érzésekkel lépjen el az irodáinktól.

Most azonban máshol van a baj. Mi cégeknek dolgozunk, alapvetően nem is Magyarországon. A kuponos szervező mondta, hogy a kedvezmény-rendszerükben új ügyfeleink lehetnek. Mint kiderült, nem tudta, hogy nincsenek belföldi ügyfeleink, maximum néha egy-kettő előfordul, de az inkább csak rendellenes véletlen. Amikor ezzel szembesült, azt mondta, hogy ez nem gond, majd belföldi ügyfelekre is szert tehetünk. A kezébe adtam egy árlistát, amin szerepeltek az egyes szolgáltatások minimális értéke (az összeg, amit mindenképpen felmerül költségként, ennek a közelében sem vállalunk megbízást). Megkérdeztem, hogy lát-e olyan tételt, amit egy belföldi cég kifizetne. Ha a kuponos kedvezménnyel élve eljönne egy kisvállalkozás vagy egy egyéni megrendelő, ezeket az árakat mindenképpen el kellene kérnünk. Persze senki sem jönne el hozzánk, hiszen fele összegekért is találna, kedvezmények nélkül valakit. Az üzletkötő viszont kötötte az ebet a karóhoz, hogy próbáljuk ki, mert nem lehet tudni...

Nem írom le a cég nevét (a dühöm már lecsökkent), de milyen embereket szabadítanak ezek ránk? Miért próbálkoznék úgy, hogy minden józan megfontolás ellene szól? Ha pedig kötelezik az "üzleties" megjelenésre az öltönybe bújással, azt miért nem mondják el neki, hogyan számol egy cégvezető és egy cégtulajdonos?

Pótolom ezt, ezért leírom. Ha marketingre költök X forintot, akkor azt várom, hogy az elköltött X forintomból X+N  forint bevételem legyen, ahol N a nettó nyereség. Vészhelyzetben adódhat olyan, hogy az N-ről lemondok és elég az X, mert az alkalmazottaim ez esetben is dolgoztak és kitermelték a saját bérüket. Olyat azonban nem teszek, hogy kiadok X forintot úgy, hogy a megtérülése esélytelen legyen.
Azt várom tehát, hogy amikor egy "üzleti ajánlattal" felkeresnek, akkor pár mondatban vázolja fel az illető, hogy mit nyerhetek. Ebben az esetben például minimális informálódást követően egy vázlatos ismertetést jól fogadtam volna. Például: van egy ilyen-olyan műhelyünk, ahova nyújtsunk kuponos kedvezményt, erre a bizonyos szolgáltatásra, X forint összegben - nekünk ez Y forintba kerül. A többi mind időrablás, de így egyből a lényegnél vagyunk. Vagyis lettünk volna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.