Kedden megtartottuk a kampány értékelését. Most érdekes módon megnőtt a politikus-jellegű képződmények érdeklődése. Becsületére legyen mondva néhányuknak, de kibírták. A többség megdézsmálta a pogácsákat, majd gyorsan arrébb állt. Ha érdekelné őket, akkor most elérhetővé teszem a mondandóm.

Fidesz (ja, meg a szövetségesei)
A párt nagyon el van telve magával, ezt üzenik a kommunikációi is. Itt mindig kiemeltük, hogy a kommunikációt nem kommunikációs szakemberek, hanem jogászok vezetik, ami nagyon-nagy hiba. Azt lehetett látni a kampányban majd a kampány vége után is, de folyamatosan, hogy a párt nem képes a saját táboron túl érvelni. Az érvei a táboron belül és a peremvidéken hatnak (vagy mégsem? - hiszen komolyan megfogyatkozott a tábora), már amennyire ezek érveknek tekinthetőek. Azonban nem képesek megszólítani azokat, akik velük szemben helyezkednek el. Holott egy politikai kommunikátornak (ha én lennék a vezető), erre adnám a pénzt.
Említettem pár példát, hogy mit kellett vagy lehetett mondani a pártnak a kampányban és a kampány lezárásában. Csupa olyat, amit nem mondtak el, hanem pont az ellenkezőjét. A valóság szavakkal történő tagadása és átértelmezése egy tévút. Ha a politika sikeresen tesz ilyet, annak előfeltételei vannak. A párt és a kormány ezekből egyet sem teljesített, így folytatja a lassú politikai öngyilkosságot.
A példáim arra utaltak, hogy adjanak a másik oldal számára is elfogadható narratívát. Ennyi az egész. Például: "a választás nem volt teljesen tiszta, elismerjük. Azonban a kormányozhatóság érdekében volt szükséges a győztesnek kedvező feltételeket biztosítani, akárki legyen is az". Említettem konkrét példákat, amit e narratíva mögé lehetett volna állítani. Ez csak egy példa arra, hogyan kellett volna kommunikálni. Persze mindez nem magyarázza meg az egyes OEVK-módosításokat és sok egyéb botrányt sem, de ki kellett volna mondani valamit. Ha pártelnök lennék és a kommunikációval foglalkozó szakembereim nem adnának a másik oldalon is befogadható narratívát, másnap már nem dolgoznának a pártomban.
A túlélés lehetősége: konszolidálódni, normális párttá válni, megcsillantani azt, hogy ez nem egy uniformizált párt. Valamiféle leleményességet kellene felmutatni, tisztulni kellene és megszólítani az ellentábort is. Aligha valószínű, hogy ebből bármi megtörténik.

Kormányváltók
A kormányváltó összefogást azok vezették, akik 2010-ben összegrundolták a Fidesznek a mandátumok 2/3 részét. Jó munkát végeztek, mert most is megtették. Ez a legfontosabb, amit ezzel a politikai erővel szemben ki kell mondani. Kommunikációs szempontból hatalmas baklövés volt ezekkel az arcokkal fellépni. ABC-sorrendben az öt névről.
Bajnai: elismerem, hogy lenne olyan politikai feladat, amire az ő habitusa alkalmas. Arra viszont abszolút alkalmatlan, hogy egy kampány élére álljon és szónokoljon. Szerintem van esélye annak, hogy eleve az üzenete gyenge és ez nyomja rá a bélyegét mindenre, de ezzel foglalkozni kellene. Egy politikai szónokba sokkal több dinamika kell szoruljon. Amit láttam belőle (és az nem kevés), ő egy igásló, egy kombájn. Sok mindent rá lehet bízni és azt meg is csinálja, de nem egy rétor. Nem tudom róla elképzelni, hogy veszélyes harcosként küzdene és fenegyerekként például lemenne filmet készíteni  a lágy diktatúra végeiről, hogy harcias, mindenkit lelkesítő gyűlések sztárja legyen. Ja? Hogy nem is csinált ilyet?
Bokros: az egyik legnépszerűtlenebb politikus Magyarországon. Emlékszünk rá. Ha tényleg segíteni akarták volna a kormányváltók munkáját, át kellett volna küldeni a Fideszbe. Ez az ember a köztudatban megtestesít valamit. Erről ki feledkezett el????? Ez nagyobb hiba volt, mint Bajnai!
Fodor: sokat hallgattam és ez az ember nem érti, hogy milyen a róla kialakított közvélekedés. Tényleg hiszi, amit mond és ez nagyobb baj, mintha csak eljátszaná. Valaki elmondhatná neki, hogy a pártjáról milyen emlékeink vannak és miért gyűlölte meg szinte mindenki.
Gyurcsány: számomra meglepetést okozott, hogy van a "kormányváltók" közt olyan ember, aki tud kampányolni. Én nem venném be a pártomba a politikai múltja miatt, de talán az egyetlen ember, aki többet hozott szavazatban, mint vitt. Ő volt az egyetlen, aki komolyan kampányolt, aki építkezett. A nagy baj az, hogy ennek nem rendkívülinek kellett volna lennie, hanem általánosnak. Amit ő csinált, az a maximum volt és sajnos ez kellett volna legyen a minimumszint.
Mesterházy: nála az a baj, hogy nem érti a szimbólumokat. Hiába számít fiatalnak, a politikai múltja Gyurcsányhoz köti. A politikai jövője miatt neki a 2014-es kampányban háttérbe kellett volna vonulnia (miként Lendvai és Kovács megtette) és pár évig ott kellett volna maradnia. Azt hiszem, hogy lassan ebből felismer valamit. Már kétszer hallottam, hogy "mi a múlt vagyunk", csak nem tudom érzékeli-e a saját szerepét. Az ő arculatának hosszabb távon az használt volna, ha 2016-ig nem jelenik meg.
Összességében a kampányuk azért volt hibás, mert mindig elkésett volt. Már az elején ki kellett volna mondani, hogy a választás feltételei nem tiszták. Ezért el sem szabadott volna indulniuk, mert indulásukkal legitimálták a rendszert. Akkor tudtak volna "nyerni" - ha nem indulnak. A Kubatov-listák előkerülése idején és minden más botránynál fel kellett volna építeni a mondandójukat. Ha valakinek, akkor éppen a politikusnak kellene tudnia, hogy a "tömegek" nem tájékozódnak. Azt értik meg, amit megértetnek velük.
Az utólagos kommunikáció is hibás. Nem merték kimondani, hogy ez egy tisztességtelen választás volt. Nem merték előhozni az ügyeket, melyek a választás érzékeny pontjai voltak. Holott az OEVK-módosítás, a listázás, a szállítgatás mind-mind aláásta az egész mizériát.

Jobbik
Az egyetlen párt (sajnos), amelyik képes volt kreatív kampányt csinálni. Az időzítések mesteriek voltak és a miniszterelnök-jelöltek vitája telitalálat volt. Csak a politikai kommunikációs eredményeket tekintve abszolút nyertesek. Az üzenetüket még mindig nem tudták "normalizálni", ami azért hiba, mert elérték azt a maximális választási eredményt, ami ebben az üzenetben benne van. Hangsúlyváltásokkal a mai Fidesz helyére tudnának lépni, akár 2/3 is esélyes lenne. Ezt (a mostani vezetés) nem ismeri fel és szerintem a párt elérte a legbővebb határait.
Ha a párt politikusa lennék, akkor egy teljes tisztújítást és irányváltást hirdetnék úgy, hogy második és a harmadik vonalba húznék vissza mindenkit a mostaniak közül, de eggyel mindenkit visszaléptetnék és a harmadik vonalból léptetnék elő új arcokat, teljesen új üzenettel - akár többször is kormányra tudnának kerülni. Így, a mostani állapotban, ez sajnos a lassú párthalál kezdete. Hiába a több szavazó, ez kevés.

LMP
Az LMP kommunikációjában egyetlen ember volt, aki képes volt a magyar közélet semmitmondásából kitűnni és valódi politikusként tud viselkedni. Ez a Vágó volt és elvesztették. Nem adok esélyt a pártnak, mert ahhoz kellene két-három Vágó. Így most át fognak venni egy olyan szerepet, amiből minden élet kiveszik és marad a rendszer csendes legitimálása. Nekik sem szabadott volna elindulni. Ki kellett volna mondani: a választás nem tiszta, nem veszünk benne részt. Vágót nem elveszteni, hanem keresni belőle egy tucatot.

Munkáspárt
A párt a legnagyobb parlamenten kívüli, valóban létező párttá vált, de ez a szerep elég sokszor jellemző volt. Állítom, hogy a párt még mindig nem értette meg, hogy mi a baj azzal, amit mond. Azért nehéz a helyzet, mert nem eleve elhibázott a stratégiája, sőt, nagyon közel áll ahhoz, amit tennie kellene - ám ezt nehéz beismerni és korrigálni.
A párt egyik helyes döntése volt, hogy 1990-ben, 1994-ben és 1998-ban nem cserélt vezetőt. Az viszont, hogy ezt azóta sem tették meg, súlyos hiba. Nem a párton belüli vitákra akarok ezzel úgy reagálni, hogy bárkinek is igaza lenne, de azt könnyű észlelni, hogy a párt fogy. Nem a szavazatokra gondolok, de "nevek" és "arcok" kerülnek ki a pártból. Meg kellene hallgatni néhányuk érveit. Például többükkel beszélve előkerült, hogy a párt "családias" lett. Ez melléfogás volt. Aztán Thürmernek sok kérdésben igaza van, nézeteiben megjelenik a valóság - de ennél több dinamizmus, több aktivitás kell és bizony korszerűség. A pártnak van valamennyi támogatottsága, olyan 800 emberenként 5-6. Ha a párt nem vált (és szerintem nem fog), ez kevés. A bojkottra nem április 8.-án lett volna szükség, hanem hatodika előtt. Pont úgy, ahogy a szocdemek is megtették, valamikor, régen.
A párt kommunikációs hibájának egy példája: "szavazóink nem mentek el". Mintha az otthon maradt 25-30% mind az övéjük lenne. Ha én pártvezető vagy pártkommunikátor lennék ezt mondanám: "nem értük el az 1 százalékot sem".
Úgyhogy ők is megérettek a változásra, de mint a legtöbb párt, ők sem fognak váltani.

Abszurd, de a magyar politikai élet túlélési stratégiája az, hogy szemet kell hunyni a valóság előtt és görcsösen ellen kell állni a változásnak, de úgy, hogy akkor sem szabad váltani, ha ezernyi jel utal a szükségességére. Így a pártok nem csupán lekésik a váltás megfelelő ritmusát, hanem a "túl késő" sem elég ahhoz, hogy tegyenek valamit vagy legalább gondolkodjanak rajta.
Azt gondolom, hogy ez egy sajátos társadalmi állapot. A politika visszatükröz valamit, amiről nem tudom, hogy egész pontosan mi. Azt viszont tudom, hogy a politika tudna hatni és a megfelelő ütemű váltással ki tudná mozdítani ebből a beteges tehetetlenségből a társadalmat. Más kérdés, hogy nem teszi, mert nem érdeke, hiszen ez egy ilyen ország: nem tenni semmit = a túléléssel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.