2013.08.01. 12:53
Elnéptelenedő mozi
Nem tudom létezik-e tipikusan magyar mentalitás. Van ugyanis egy elméletem, miszerint Európán belül minél északabbra és nyugatabbra haladunk, annál civilizáltabb, értelmesebb a jellemző mentalitás és délre, keletre pont az ellenkezője. Ez a meglehetősen sommás előfeltételezés sokszor igazolást nyert a munkám közben, de éppen Magyarország az, ahol erre cáfolatot találtam. Nem, nem az üzleti és a politikai élet vezetői között, hanem az egyszerű közemberek nagyjából felénél. A gazdaság és a politika területén az elméletem jól üzemel és csak a megfelelő jelzőt nem találom. Szívesen nevezném balkáninak, újabban félázsiainak, de nem szeretném megsérteni sem a balkániakat, sem az ázsiaiakat azzal, hogy a magyar gazdaság és politika vezetőit hozzájuk mérjem. Most, itt, csak a reklám és a média kapcsolatával foglalkozom. Erre kaptam egy nagyon jó példát, ami jól illusztrálja mi a bajom. A példa, a mozi.
Hatalmas filmrajongó vagyok. Annak idején csak azért lett email-címem 1997-ben, hogy egy filmes levelezőlista tagja lehessek. Nagyon sokáig hetente kétszer is mentem moziba, többször is előfordult, hogy egymás után kettő vagy három filmet megnéztünk. Aztán átálltunk arra, hogy hét egyik napja egy multiplexé, egy másik pedig egy hagyományos mozi, mivel a kínálat nagyon más volt. Nem volt olyan film, amit nem láttunk és ne elemeztünk volna ki. Nem voltunk olyan sokan, szerintem maximum 200 emberről volt szó, de ebből 170 biztosan mozijáró volt. Nagyjából a lista fele olyan volt mint én, egyből megnézett mindent, amit arra érdemesnek ítéltünk. A lista második fele a leírásunk alapján szemezgette ki mit nézzen meg azon a héten. Ez a lista meglehetősen érdekes ok miatt megszűnt. A levelezőlistához használt email-címünket az üzemeltető megszüntette. Ez is érdekes ügy, egyszer írni kellene róla. Akkor átköltöztünk máshova, új címekkel, új felülettel és folytattuk tovább. Addig, amíg érdemes volt moziba járni.
Tegnap olvastam, hogy a moziknak már nem éri meg a feliratos film, mert nincs néző:
Kissé ingerülten olvastam végig és azt mondogattam: ez a magyar mentalitás. Legalábbis a gazdasági életben és a reklám területén.
Mi feliratos verzióban néztük a filmeket. Általános trend volt, hogy a feliratosra nehéz volt bejutni, mert sokan akartuk az eredeti hanggal hallani a filmet és nem akárhol. Az első sorok egyikében és középen akartuk megnézni a filmet, így volt egy kis izgalom, hogy lesz-e jegyünk. Ezek lényegtelen részletek, maximum a magyar szinkronról lennének becsmérlő szavaim. A lényeg, hogy mára egyikünk sem jár moziba. Miért?
A reklám miatt! A magyar mozik nagyon sok nézőt veszítenek, illetve veszítettek el.
Szeretném megmutatni mit tesz a mozi a reklámmal, de előtte leszögezem: két vagy három reklámot még elnéznék. Az a maximum.
Először is, heti kétszer moziba járva, heti 4-5 filmet megnézve nem olyan szórakoztatóak ugyanazok a reklámok. Már önmagukban sem azok, mert villognak, hangosak, harsányak. Az ember epilepsziás rohamot kap, mire a mai, gyakran 15-20 perces reklámblokkok lemennek. Ha valaki csak hetente vagy kéthetente ül be moziba, akkor is ugyanazt az émelyítő 20 percet kell megnéznie, amit a múltkor is látott. Nem vicces, nem szórakoztató. Aki ezt kitalálta, azt a mozi üzemeltetőjével együtt bezárnám egy ilyen terembe és két hétig ki sem engedném a teremből.
Ilyen egyszerű. Hosszban, intenzitásban, képi világban is gusztustalan, irritáló valamit vetítenek le az embernek, majd a mozisok azon csodálkoznak, hogy nincs vendég. Lehet mondani, hogy az internet viszi el a nézőt, de nem igaz. Mint őrült filmrajongó tudom, hogy a mozi olyan élményt ad, amit a televízió és a monitor, a legkorszerűbb házimozival sem tud megadni. Mi is ez?
Kényelmes fotel vagy szék, abszolút sötét, fény csak a vászon felől. Nincs sétálgatás, nincs telefon, nincs reklámszünet, csak én és a film. Az abszolút sötétséget sajnos a multiplexek elkezdték felszámolni, de még van olyan ülőhely, ahol el lehet viselni a hülye jelzőfényeiket. Az élmény többi része még aránylag megvan, de a 15-20 perces időhúzással elszúrták. Így vesztettek el engem és társaimat a mozik. Fizető, jól fizető vendégek voltunk.
Azóta privát filmklubjaink vannak. Valakinek a magánlakásán, akinek a lakásában kényelmes ülőhelyek vannak, lehet sötétíteni, van házimozirendszere, viszünk egy projektort, laptopot és egy vásznat. Kiválasztunk két filmet, egy időpontot és megnézzük. A házigazdánk mindenkitől kap 2000 forintot a vendégek jelentette kényelmetlenség derűs elviseléséért, majd ahogy vége a filmnek, megyünk, a többit emailben. Nem eszünk, nem iszunk, mert egy tisztességes filmrajongó nem a popcorn és az üdítő miatt van ott, különben is elvonja a figyelmet a filmről.
Volt ennek előzménye is, mert először nem magánlakásban akartunk szervezkedni. 2007-ben gondoltuk, hogy leülünk tárgyalni egy megfelelő mozival, hogy oldjuk meg reklámmentesen vagy maximum 3 reklámmal. Budapesten csak magam négy mozi vezetőjével ültem le tárgyalni és minimum húsz verziót terjesztettem elő. A négy mozi közül kettő már megszűnt, egy átalakult, mégis teng az ürességtől, a negyedik meg igyekszik talpon maradni, de nem sok sikerrel. A magyar mozis úgy gondolkodik, ahogy a linkelt cikkben is látszódik: azt hiszi nézői igényeket szolgál ki, miközben csak a megmaradt nézőire figyel, nem azokra, akiket elveszít. A piacbővítés, az elvesztett tömegek visszaszerzése eszébe nem jut.
A magyar mozisok egyöntetűen kifejezték, hogy egyéb kötelezettségeik mellett azért sem tudnak elállni a reklámblokkoktól, mert az valahol nekik is bevétel. Igaz, hogy nem hatékony, igaz, hogy sokkoló, igaz, hogy nézőt veszít, de a bevétel a lényeg. Más kérdés, hogy amikor elfogy a néző, nem lesz bevétel, de őket csak a jelen érdekli.
Pedig hatékonyabb lenne, ha kis ajándékokkal reklámoznának a cégek. Például a mi privát filmklubunkat is megkereste nem egy cég, hogy szeretne egy-egy DVD-t adni ajándékba. Elfogadtuk. Egy üdítőitalt forgalmazó cég is megtalálta interneten a hírünket, üzentek, hogy szívesen támogatnák a következő filmklubot pár kartonnal. Távozóban kiosztottuk :)
Költségben és hatékonyságban is jobban járnának a reklámozók. Ez az időben és intenzitásban is túlméretezett reklámblokk senkinek sem jó.
A magyar mozisok másik érve volt, hogy X alkalmazottal üzemel a mozi, nekik azt fedezni kell. Nekem is van két cégem, tudom miről beszél. Például tudom, hogy van olyan munkakör, ahova mindenképpen kell az üzemidő alatt egy stabil ember. Ilyen posztokra minimum két ember kell, mert betegség, szabadság, akármi miatt nem állhatunk le. Egy jó cégvezető csak a szükséges számú embert veszi fel, rendesen megfizeti, így védve magát a gyors cserélődéstől - ez azért Magyarországon nem elterjedt... A munkabér és költségei, valamint az üzemelés egyéb költségei jól kiszámolhatóak. A bevételből kell ezeket fedezni. A magyar mozis úgy számol, hogy neki kell 2 mobil, egy autó, ez+az, a gyerekeinek külön ez+az, meg nyaralás, egyéb rongyrázás - mindezt a bevételekből kell fedezni, illetve lehet kurtítani a munkabéreket. És már el van szúrva. A munkabérkurtítás veszélyes, mert előnytelen hatásai csak hosszabb távon jönnek elő. A saját igény viszont mindennek az elrontója. A saját cégeimben úgy gondolkodtam, hogy hiába én vagyok a kulcsfigura, az én igényeimet vissza kell szorítani. Akkor még nem volt Volvo a garázsban, sőt, garázsom sem volt. Akkor kezdtem el ilyenekbe beruházni, amikor már a cégek bőségesen kitermelték az ehhez szükséges pénzeket. Semmit nem vettem hitelre, mindent összespóroltam és hatalmas önmegtartóztatással építkeztem a semmiből. A magyar mozis, mint a legtöbb cégvezető, fel sem fogta miről van szó.
A mi házigazdánk azzal számol, hogy a filmklub maximális mérete 20 fő, tehát 20 kényelmes ülőalkalmatosság van a nappalijában (illetve +1 négy éves gyerek, de ő más kategória, nem engedtük meg, hogy a gyerekük után fizessenek - mert akkor elveszítünk 2 tagot!). Vállaltuk, hogy minden vetítési alkalommal legalább 10 vendége lesz. Előre megbeszéltem vele, hogy ezzel a havi 80 ezres bevétellel számoljon, a 80 feletti összeget ne tervezze be. Minden 80 feletti részt félretett, majd abból vette a házimozit, tegnap egy légkondit. Lassan elindulhat a második csoportja is. Az utóbbi időszakban már filmforgalmazók is megkeresnek az ajánlataikkal, holott nem vagyunk a piac hagyományos értelemben vett piaci szereplői. Ha jól építkezik a házigazda, előbb-utóbb egy alternatív filmszínházat nyithat, ahol lesz egy vetítőterem és nekünk egy privát helység.
A mozisok meg fulladjanak bele a hülye reklámjaikba. Bocsánat, de ez az igazság. 2007 óta közel 10 millió forintot tettünk le belépőnek a privát filmklubunkban. Tudom, hogy egy mozi üzemeltetőjének nem sok, mert egy hónap alatt elkölti. Más, meg tisztességes nyereséggel üzemeltet belőle... mondjuk úgy, hogy egy különtermet 6 éven át. Úgyhogy mindenkinek ajánlom, hogy értelmes, megbízható, illemtudó társaival kövesse a példánkat. Egy családnak a megélhetését megoldja ezzel a baráti környezet, valamint kiszabadulunk az értelmetlen reklámok fogságából és megkapjuk a minőségi filmnézés lehetőségét is - ha már erre a televízió és a mozi képtelen.
2 komment
Címkék: reklám mozi arány intenzitás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.08.01. 23:27:27
de akkor se jófele halad a társadalom, ha nem szeretnek az újak olvasni