Mondom én, hogy baj van. Ma hajnalban valaki szó szerint bankot robbantott a fővárosban. Mi a média reakciója? 45 percen keresztül figyeltem a csatornákat. Általában öntudatos libák nagyon-nagy önérzettel beszélnek a szívrohamról, a nyári terveikről, a bemutatóikról és mindenről, ami senkit sem érdekel. Néhány csatornán leadták a hétvégi adás ismétlését. A rádiókban idétlen nevetgélés. Ennyit ér a magyarországi média.

Máshol: addig mutatják a helyszínt amíg a rendőrök is ott vannak. Megy a verseny, hogy valamilyen információt közöljenek az eseményről, szemtanúkat keresnek fel. A szóvivőt kérdezik, nem magánszámot ad elő. És válaszol. A műsorvezető, tudósító, riporter úgy vagánykodik, hogy a mellébeszélőt ösztökéli az érdemi beszélgetésre. Nem engedi, hogy mondja a monológot és azzal kerülje ki a beszédet. Ha a szóvivő csak darálja a közleményét, nem kerül adásba (ugyanis azt a műsorvezető is be tudja olvasni, ha érdemes). Informálni akarják a nézőt. Bostonban a közösségi médiával is versenyre keltek. Nem győztek, de felvették a kesztyűt. Nagyon messze vagyunk ettől, mert cselekvésképtelen pupákokkal vagyunk körülvéve.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.