Az elmúlt két hónapban kommunikációs igazgatók vagy kicsodák ültek az irodámban és próbáltam velük értelmes párbeszédet folytatni - nem sok sikerrel. Összeszedtem, hogy milyen hibákat követtek el a kommunikációs igazgatók, hátha valamelyik egyszer meg akarja tanulni azt, amire pénzt kap.

Kezdem ott, hogy ez egy olyan világ, ahol tanulni kell. Itt is vannak szabályok, törvények még akkor is, ha az ember egy nagynak hitt szervezet nevében beszél. Nem értem, hogy ilyen tisztségekre miért is kell jogászokat kinevezni. Önmagában a jogászokkal is bajom van, de ez mellékes - attól még autodidakta módon felszívhatja a szükséges tudásanyagot. Abban a pillanatban, ahogy a tárgyalópartnereik megérzik a szakértelem hiányát, azt kezdenek velük, amit csak akarnak. Ha a szaktudás hiánya kellően nagy arccal társul, csak egyszerűbb lesz a másik félnek, de rosszabb annak, akinek a nevében eljár.

Tárgyaltam egy olyan jogásszal is, aki kommunikációs szakemberként és vezetőként adja el magát. A szaktudása nagyon a nullához közelít, de abban a dologban amiről tárgyaltunk, valószínűleg tucatnyi szakértő kiokosította. Ha már egy nagynak hitt szervezet jogászt állít a csatasor élére, akkor ez egy méltánylandó pótmegoldás.

Tárgyalási idő nagyarcú jogásszal 1,5 óra 0 eredménnyel, a kiokosítottal 45 perc és mindent elintéztünk.

A második lecke az illem kérdése. Gondolom, hogy a politikában a rang és a beosztás velejárója a tuskóság. Elfogadom, legyen így, de ez a saját disznóólon kívül egy veszélyes manőver. Mr. Nagyarc megpróbálta hozni ezt a figurát és 3 perc türelmi idő lejárta után udvariasan felkértük a távozásra.

A harmadik lecke a szférák szétválasztása. Egy üzleti tárgyaláson vétek előjönni kampányszövegekkel. Ha kommunikációs vezető vagy, akkor legalább ennyit csillogtass meg a szakértelmedből. A kampányszöveg, a politikai kamuid nem érdekesek. Arról beszélj amiért találkozunk. Nálunk az a szokás - mivel ez egy munkahely - hogy a politika kint marad, ajtón kívül és munkaidőn kívül. Az egy másik szféra.

Negyedik lecke az alku. Elmondod mit akarsz. Mi számolunk és mondunk egy árat. Az, hogy milyen reakcióid vannak erre, a magánügyed, de egyet ne tegyél semmiképpen: ne mond azt milyen drágán dolgozunk és kezd el beosztani a pénzünket, rávilágítva arra milyen sokat fizetünk az alkalmazottainknak! Még így sem keresnek annyit, mint te, pedig sokkal jobban képzett szakemberek, sőt, veled ellentétben legalább értenek valamihez és nem az emberek pénzéből élősködnek.

És ezek csak a kommunikációs vezetők, akiket vállalni mernek a nyilvánosság előtt...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.