Jó pár napja beszédtémaként kerül elő, hogy az iwiwnek vége, holott az iwiw korábbi, mint a facebook. A témában valamikor 14 hónappal ezelőtt tartottam egy bemutatót, ami ma sokkal jobban „ül”, mint amikor elmondtam. Csak rövidítettem, nem raktam hozzá semmit.

A közösségi oldalakról
A világ egyik legnagyobb csúsztatása az, ahogyan egyes marketinges műhelyek megpróbálkoznak a közösségi oldal fogalmának a definíciójával. Létezett a mai világhálónak egy civil emberek által használt őse. Azok sok eleme mind-mind bőven belefér abba, amit ma közösségi oldalnak nevezünk. Ezek közül nem egy levelezőlista és fórum megmaradt, pár sikeresebb kísérletet meg egyszerűen a konkurencia felvásárolt és kivégzett. Ha valaki alapos, akkor viszont megtalál olyan oldalakat, melyek a mai napig működnek.
A közösségi oldalak egyik alcsoportja az, amit ma az iwiw és a facebook képvisel. Ebben tudomásom szerint a legelső az 1995-ben publikussá tett classmates.com volt, amelyiknek a magyar változatai még 2000 előtt megjelentek, bár nem voltak túl hosszú életűek. Úgyhogy az ismeretségekre épülő oldalaknak sem az iwiw, sem a facebook nem az első állomása.

Az iwiw kudarca…
… nem ma kezdődött el, nem volt szükségszerű és nem meglepő.
Az iwiw kudarcának az oka közvetett módon az, amiért egyes modellek Magyarországtól nyugatra működnek, Magyarországon viszont nem. Nem a felhasználók mások vagy jobbak, hanem az üzemeltetői logikában van jelentős különbség.
Most pár súlyos üzemeltetői hibát szeretnék megmutatni, ami minden vállalkozásnak tanulságos lehet.

 A keretet meghatározó szemlélet önmagában rossz. A magyarországi „üzleti” gondolkodás (helyesebb lenne öngyilkosságnak nevezni) azt diktálja, hogy addig kell egy modellt működtetni, amíg nem jut teljes kudarcra. Hiába vannak jelek, hogy a dolog rosszul működik, meg kell magyarázni („le kell kommunikálni”), hogy igazából nincs baj és csinálni tovább. Aztán amikor jön a csőd, majd sunnyogunk és csodálkozunk. Reagálni a kiszolgált csoportok igényeire, érdemben foglalkozni a kritikákkal, elgondolkodni a változtatások módján és időzítésén – tilos, mert nincs eszközünk másra, mint amit csinálunk. A probléma valódi oka pedig ebben van!
Ha képesek vagyunk felismerni, hogy elkezdődik a hanyatlás, akkor egy ideig megmagyarázzuk, hogy „tulajdonképpen nem is”. Ezt a szemléletet egyébként nem az iwiwre írtam le először, hanem a telefonos cégekről, de nem most, hanem sok évvel ezelőtt. Azt gondolom, hogy ez a jellemzés sok helyzetre illik és az iwiw csak egy példa a sok közül.

Az iwiw – bizonyos szempontokat figyelembe véve – túl jó és ez zavart jó sok embert. Az iwiw egyik nagy előnye volt, hogy a felhasználók jelentős része kitöltötte az adatait, mindent megadott és sok olyan képet feltett, amelyikből jellemzést lehetett róla alkotni. Láttam olyan elemzést például a Honvédség vezetőiről (2008), amelyiket az iwiw-profilok alapján készítettek. Nem mindenkinek volt oldala, de elég sokaknak és meglepően bőséges információval. Kissé később a profilok eltűntek vagy igen szűkössé váltak. Gondolom valami belső utasítás hatására történt ez a hirtelen változás.
Több nagy szervezet körlevelét olvastam, melyben utasította a vezetőket arra, hogy az iwiwre feltöltött képek, adatok tekintetében legyenek óvatosabbak. A fénykorában az iwiw képes volt arra, hogy a belföldi internethasználók jelentős részének utána lehessen nézni és nagyon alaposan meg lehessen ismerni. A facebook és más oldalak ilyesmire szerintem soha nem lesznek képesek. Ezért az iwiw kimondatlanul is közellenség lett. Sokak üzletét rontotta, sokak titkolt dolgait feltárta és ma még nem is sejtjük ez mit okozhatott a háttérben.
(az eredeti előadásban itt említettem pár olyan dolgot, amire most már utalni sem utalok)

Az iwiw közepes hibái közé sorolom a reklámokat. A reklámok egy részével az volt a baj, hogy a felhasználók informatikai háttere nem volt rá készen. Nagyjából ugyanaz a helyzet, mint ma az index.hu-val. Egy oldalt betöltve 2-3 reklám is megjelenik, az erőforrások egy jelentős része a reklámokat szolgálja ki („pár év és majd értekezni fogunk az index-hu csődjéről” – mondtam 2013-ban). Magyarországon alapvető probléma, hogy akármelyik területet is nézzük, a reklám nincs a maga helyén. A kedvenc példám, hogy amikor a 75 perces filmet a televízióban egy 120 perces sávban helyezték el és a film első kockájától az utolsóig ténylegesen eltelt a 120 perc. 75 perc filmhez 45 perc reklám. Azt gondoljuk sok és aránytalan. Az internetes reklámok ennél sokkal rosszabb arányt produkálnak! Amíg nincs ebből látványos csőd, Magyarországon sem az internetes felületeken, sem a televízióban, sem a nyomtatott sajtóban nem lesz változtatás.

Amikor 2006-ban az iwiw az akkori MATÁV-utódhoz került, el lehetett könyvelni, hogy a cég nem fogja érteni egy ilyen oldal filozófiáját. A korábbi üzemeltetőnek a rendszer technológiai kiszolgálása okozott gondot. Azt vallom, hogy ők jó pillanatban adták el a maguk szempontjából a rendszert, mert a lehető legjobb árat kapták érte. A baj az volt, hogy a felhasználók igényeit akkor már nem tudták kezelni. A „MATÁV” pedig az a cég, amelyik a korábbi monopolhelyzetét látványosan elveszítette és semmi érdemleges intézkedést nem tudott kitalálni ellene. Az ilyen cégek gondolkodása maximum odáig terjed, hogy „hatóságot játszanak” és nem tudnak a szó nemes értelmében szolgáltatni. Magyarországon ez nem feltűnő, mert klasszikus értelemben vett szolgáltatás nem sok létezik. A kliens mindig örülhet, ha fizethet, az igénybevevők meg csak a „kisebb rossz” mottójával váltanak. Ha 2006-ban én vásárlom meg az iwiw-et, akkor pont az ellenkező irányba indultam volna el. Már akkor mobilra vittem volna, kizártam volna belőle a nem magánszemély regisztrációt, megoldottam volna a célzott reklámot és a nem magánszemély reg-eket valahogy kezeltem volna, de nem úgy, ahogyan ők. Kihasználtam volna, hogy nagyon jó tudásmegosztó felület lehessen osztályoknak, szakoknak, évfolyamoknak. Az akkoriban megszűnés fele haladó puska.hu felület szerepét is átvettem volna, ahol minden oktatási intézmény minden tantárgyához lehetett találni valamilyen jegyzetet.

2010 a fordulópont volt. A 2006 és 2010 közötti időszakban nagyon jól kivehető volt a változtatásokat kísérő reakciókból, hogy az iwiw törzsfelhasználói milyen igényekkel rendelkeznek. Nem beszélve arról, hogy a magyarországi piacon a legtöbb pénzzel rendelkezők, sőt, a legtöbb pénzt elköltők voltak jelen az iwiwen. A magyarországi „kereskedelmi” szemlélet (mondjunk inkább öngyilkosságot) a 18-49 korosztályt tartja értékesnek és ezt szó szerint is kimondják. Egyszerűen nem veszik észre, hogy a magyar piac speciális, a pénz, a befolyás, a pénzköltés nagyobb hányada a 40-70 korosztálynál van. Amikor a 18-49 van a fókuszban, akkor a döntéshozók nagyon mellélőnek. Az iwiw erre csak egy példa, de ők is rosszul céloztak és közömbösséget mutattak a felhasználóik reakciója felé.
Tehát 2010-ben csináltak egy módosítást, aminek a lényege a felület változtatása facebook-osra. Nem a változtatás volt a baj, hanem az, hogy sem a felhasználók gépei, sem a szolgáltató rendszere nem tudta kezelni az új felületet. A felhasználói panaszokra adott reakció lényege: „majd hozzá fognak szokni”. A valóság: lecsökkent az IWIW használata. Az IWIW üzemeltetője mit tett? ÉVEKIG azt mondta, hogy „még van elég belépő”. Ha egyszer megszűnik az iwiw, akkor biztos vagyok benne, hogy az indoklásban megjelenik, hogy „eddig volt elég belépőnk” és a reklám szerepe. 2010 decembere az IWIW történetében az öngyilkosság hónapja volt.

Megmenthető?
Azt gondolom, hogy egy alapvetően más logikával rendelkező vezetés kezében az iwiwben van lehetőség. Ehhez az kellene, hogy ne a facebook legyen a mérvadó, hanem az, ami lehetőség a rendszerben eleve benne volt. Le kell adni azokat a funkciókat, amelyek facebook-utánzatok és ki kell találni az oldal új sajátosságát. Ami szerintem benne volt és van: régi osztálytársak gyűjtőhelye, megmutatni hova jutottunk, nosztalgia, helytörténet és így tovább. Ha tényleg megvenném, még a családfák utáni kutakodást is segíteném, de nem ilyen témájú oldalak másolásával. Alapvetően helytörténetre hegyezném ki és a régi fényképek, dokumentumok megosztására.
A reklámokat jóval mérsékeltebb módon kell kezelni. A felhasználó és a reklámnéző között van különbség. Azért, hogy reklámokat bámuljak, nem nyitok meg oldalt – ezt el kellene végre felejteni. Kijelölnék egy aránylag kicsi felületet, amibe belefér egy hirdetés, a képernyő olyan 1/16 részében, limitált mérettel (mondjuk 200 kb).
A kereskedelmi és politikai regisztrációkat fel kell számolni, mert megeszik az oldalt. Például a lakóhelyemmel kapcsolatos csoportban 170 bejegyzés van. Ebből az első tucat a lakóhelyem múltjával kapcsolatos. Nagyjából negyven a polgármestert dicsőíti, a maradék 120 bejegyzés reklám.
Nincs kétségem azonban afelől, hogy az iwiw nem megújul majd, hanem meg fog szűnni. Pedig kár érte.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.