Hosszúra és fordulatosra sikeredett ez a délután, vagy inkább este és egyben éjszaka. Még délben sem tudtam, hogy ma meglesz az első magyarországi nagy ügyünk. Akkor napló indul.

Délután kb. kettőig nyugalom volt. Reggel beszéltem az új emberünkkel és úgy távozott, hogy számít rám. Akkor még nem tudtam, hogy vele zárom a napot.

Olvastam Gabi barátnőm hosszú levelét, amiben kifakadt. Ez egy nyílt levél, benne elejtett célzások tömkelege, de az, aki közelről figyeli a terepet, annak összeálltak a nevek. Nem tudom, hogy szegény hol van nagyobb biztonságban, de valamit kellene vele kezdeni, mert képes mindenkit magára haragítani. Ha nem augusztus vége lenne, már ülnék is repülőre, hogy beszéljek vele. Ennek hiányában telefonon hívogattam, de csak késő délután értem el. Megnyugodtam, de felajánlottam élőszóban is, hogy bevesszük a csapatba. Amikor havi 3200 dolláros fizetést ajánlottam neki, kinevetett. Ha neki havi 3200 dollár nevetségesen kevés, akkor nem aggódok érte. Aranyos lány, de vakmerősége miatt minimum két őrangyal kellene mellé. Talán van is.

Hatig átbeszéltük a blogos eredményeket. Négy reményteli ember, egy használható, de ő sem fog velünk dolgozni, hanem valamelyik tévéhez fogjuk ajánlani. Szomorú vagyok, mert azt hittem majd csak szétnézek a blogvilágban és találok egy csomó kincset. Realistábbnak kell lennem. Kincseket nem lehet a felszínen találni, hanem mélyre kell ásni és ahhoz az elmúlt szűk 1 hónap nem volt elég. Utálom, ha emberhiányunk van. Ez az én hibám.

Akkor már vadul érkeztek az sms-ek, de nem volt időm elolvasni őket. Rohantam a jelöltállító értekezletre, de a 25 km/h arra volt elég, hogy a végére essek be. Négy jelöltünk áll, a többivel nagy a gond. Az egyik lányban látok fantáziát, de papírból olvassa a beszédét! Direkt előre leírtam, személyesen is elmondtam, hogy papírból olvasni tilos, de semmit nem ért. Már ott is éreztem, hogy baj van, mert mindenki várt valamit, de nem mondták mit. Mielőtt ezt a bejegyzést megírtam, köremailben elküldtem a leszúrásokat.
Ugyanis 21,45-ig ment a beszélgetés szegény lánykával. Akkor már a nyilatkozatok lementek, egyedül a régóta várt riport végét kaptam el, de csak a kocsiban. Akkor olvastam az smseket, úgyhogy gyors telefonálgatás után abban egyeztünk meg, hogy nálam találkozunk.

Azt kimondható, hogy a bili kiborítása felelőtlenség volt. Ha harcolnak, akkor velük foglalkozik a média, így képesek csak sokkal több időt kapni a médiában. Ehhez jön, hogy a kiegyensúlyozottság érdekében valamelyik ügyeletben lévő szóvivő majd kommenteli az eseményeket. Ezzel elérik, hogy ők is velük foglalkoznak és azt is, hogy egyre üresebb és üresebb lesz a mindenkori ügyeletes szóvivő mondandója.

A tervet mesterinek hiszik, de nem az. Minden értelmes ember tudja, hogy a jelölt személyének eldöntése mindig a pártok felelőssége. Teljesen értelmetlen azon agyalni, hogyan és ki döntse el. Meg fogják sejteni, hogy ez nem igazi probléma. Ez sem baj, mert ezzel pont az értelmesebb félnek mutatják meg, hogy több sütnivalójuk van, Az nem garantált, hogy e miatt majd rájuk szavaznak. Ez ide már kevés.

A másik gond, hogy kifogytak az arcokból. Nem volt rendes utánpótlás és csupa másodosztályú arccal kell előállniuk. Vannak jobbak, legalább három, de azok kötelező parkolópályán vannak. Egyet megértek a három közül, de a másik kettőt nem. Felvetettem, hogy a másik két névvel kellene csinálni valamit vagy felemelni valakit és itt mondtam egy új nevet.

Aztán meg aggódom azért is, mert a mostani két befutó (fogadni mernék, hogy nem lesz egyik sem az) elszabadulhat. A forgatókönyv az, hogy borítani mindent ameddig lehet, előállni mindennel, ami csak a kalapba került új és új ötlet. Ha észlelik, hogy tényleg minden borult és a színjátékban ők maguk áldozattá váltak (mert most még nem hiszik el), akkor lesz baj. Mert akkor nem lesz vesztenivaló és nem csak játszani fognak.

Amit eddig írtam, részletesen elmondtam, de nem hittek nekem. Mondtam, hogy ki nyer ezen az egészen. Azért mindkettő csapat ledermedt egy pillanatra. Javasoltam a bizonyos interjú megtekintését. Gyakorlatilag már öltözködik a vőlegény. Kérleltem őket, hogy ezt vegyék komolyan. Sajnos kínosan kellemetlenül érezték magukat, nem akarva elfogadni az álláspontunkat. 1.30 után mentek el.

Megnéztem a riportot is a felvételről. A felvétel kb. 6-7 órás, többször meghallgattam. Kemény. Úgy vágtak ki belőle részleteket, hogy az érzékeny részek maradjanak ki. A rövidített változat is ilyen. Már nem akartam senkit sem ébreszteni, majd holnap.

K. Péter nagyon beteg. Állítom, hogy soha többé nem fog megszólalni. Nem tudom mennyi van neki hátra, sajnálom őt. Furcsa "véletlenek" vannak...

Az egész magyarországi média olyan, hogy nem érdemes rá szót vesztegetni. A nagy helyekre nem lehet semmit sem bevinni, ami nem egyezik a politikai nézeteikkel vagy éppen nem semmitmondóan üres. K.P. például tegnap azzal hárított, hogy szívesen venné, ha valamelyik tehetséges modellt elkezdenénk szerepeltetni, örömmel ad teret, de soha többé politikát érintő téma nem vonulhat be a falaik közé. A mai riport megmutatta, hogy hiába mondanak bármit, hiába tetszelegnek az oknyomozók szerepében, átengedik a szűrőjükön és minden általuk kedvelt politikus nevét kihagyják. A közepesek gyávák. A kicsik, akiknek semmi veszítenivalójuk nem lenne, nem értenek hozzá. Például ellenőrizhető dolgokról is feltesz fals anyagokat, amit viszont súgok és csak ki kellene rakni a mozaikokat, azt lesöpri az asztalról. Abban kételkedik amiben nem kellene és aminek utána kellene járnia és találna valamit, azt hagyja a francba.

Arról van szó, hogy K.A. ügyét össze akartuk kötni mindazzal, amivel amúgy össze volt kötve. K. ezt megtette, de egyik csapdából a másikba esett. Ő is keresett nagy csatornákat, közepeseket, internetes lapokat, még blogokat is, de ugyanazt az elutasítást tapasztalta, mint mi. Aztán egy napon úgy "döntött", hogy nem akar tovább élni. Nálunk ilyen veszély most nincs, de elkeserítően reménytelen bármit is előre lépni.Kijelenthető, hogy feladtuk

K. Péter beteg lett és aggódom érte. Pedig megbeszéltük, hogy kamera mellett leül egy stábbal. Azt hiszem erre már nem kerül sor.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.