A hétvégén az okos média lehetőségeiről volt szó. A magam részéről a kifejezéssel sem értek egyet, de a felkérést nem utasítottam vissza. A 15 perces megszólalásom összefoglalója.

Az okos média egy olyan közvetítő felület, ahol a nézőből felhasználó lesz. Mivel alapjában véve a mai néző egyébként is jó eséllyel felhasználó, ez nem a néző változását írja le, hanem az egyes műsorszolgáltatókét. A műsorszolgáltató azonban képtelen a változásra. Alig egy hónapja tartott a Média Hungary konferenciát a second screen témában és végig a mai fejükkel gondolkodtak a kérdésről. A mai nagybetűs média vezéreinek a second screen igazából nem más, mint egy eladható reklámfelület és megmutatták, hogy még mindig nem embereket, hanem eladható nézőszámot látnak a kommunikációs tér másik oldalán.
Ez a szemlélet egy olyan kommunikációs modellben gondolkodik, ahol a cég legyártja a reklámokhoz a műsorokat, a néző pedig egy passzív befogadói szerepre kényszerül, esetleg emailt vagy smst küldhet, de legfőbb feladata mindent befogadni és asszisztálni a cég reklámszerződéseihez. Ezeket a cégeket egyetlen dolog érdekli, mégpedig az, hogy a lehető legjobb reklámszerződéseket megkötve túléljenek vagy a piaci pozíciójukat őrizzék.
Mi ezzel a baj? Nagyjából az, hogy már bőven kialakult annak a másik médiának az alapja, ami nem reklámszerződéseken, hanem műsorokban és a felhasználókkal való interakcióban gondolkodik. Könnyű átlátni, hogy a nézőt a kínálat élvezhetősége, tartalma és minősége fogja érdekelni, ezért át fognak pártolni oda, ahol kapnak valamit. Az a felület, amelyik csak manipulált vagy üres hírműsorokat, reklámok közötti időkitöltést, nézhetetlen tartalmat kínál, el fogja veszíteni a nézőit. Nem a valamikori távoli jövőben, a folyamat már most zajlik.

A kételyeim arra vonatkoznak, hogy az átalakulás iránya nem az okos és a nemokos média, hanem a minőségi és a kiüresedett média lesz. Azt gondolom, hogy a mai nagy cégek és az azokat utánzó kicsik fokozatosan veszítik a nézőiket. Azt tapasztalják, hogy a kifutott brand hiába kerül 80. alkalommal visszadobásra, már a stagnáláshoz sem elég. A műsorok veszítik el a nézőszámaikat és a stábok nem fogják fel mi a baj. Ez már a jelenünkben zajlik és egyre többször napirendben lesz az ügy az értekezleteken.
Ezzel párhuzamosan fejlődik az a közeg, amit minőségi médiának nevezek. Ezek a szolgáltatók nem feltétlenül cégek. Arra szerveződtek meg, hogy valami nézhetőt dobjanak össze. Szándékosan kerülöm ki, hogy példákat hozzak, de ha valaki talál ilyeneket, jól láthatóan észre lehet venni a nézettségük növekedését.

A többi egyszerű matematika. Alig 10 millió ember él az országban. Minden ember 1440 perccel rendelkezik naponta. A kérdés, hogy ebből a 10 milliószor 1440 percből mennyit nyernek el az egyes szerkesztőségek. Illetve nem csak a szerkesztőségek vannak benne ebben a versenyben, hanem mindenki és minden. És itt már percekről van szó!
Képtelenség mind a 10 milliószor 1440 percet megszerezni. Az, aki ebből valamennyit megszerez, már nyert. A választóvonal pedig abban lesz illetea van, hogy ki mit él meg: egyre több percet szerez meg vagy egyre többet veszít. Ami ezen felül van, az már csak technikai kérdés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.