Mindenfajta genderes és feminista meg hasonló érzülettől mentesen a mai éjszaka rájöttem, hogy a lány-lány koalíció miért is nem működik.

Ma éjszaka olyan volt, amilyenre nem számítottam. A nyilvánvaló személyes szimpátia miatt nagyon jól össze tudtunk dolgozni, ott segítettünk egymásnak ahol kellett és hihetetlenül harmonikus volt minden. Soha életemben nem tapasztaltam még ilyesmit. Aztán jött az a pont, amikor a számára fontos történéseken túl voltunk és csak az én dolgaim maradtak hátra. Egy férfi már csak a benne lévő lovagiasság miatt is, segített volna. Nem lett volna kötelessége, de megteszi, mert nő vagyok. Én udvarias, figyelmes vagyok, a másik ember nemétől függetlenül is megteszem. Egy férfival ez nem is tűnt volna fel - ahogy eddig sem vettem észre.

Most azonban a kisasszony elkönyvelte, hogy minden OK, a várakozásokat mondjuk minimum 200 százalékkal teljesítettük túl, legalábbis az ő részéről. Elégedetten távozott és itt is hagyott.

Vagyis amíg a "főműsoridő" tart, hiába jobb egy nő, ha az utólagos ügyek miatt mindenről a rossz érzet marad vissza. Hatalmas tanulság ez a ma éjszakáról. Sokáig nem fogom elfelejteni. (hiszti off)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.