A szülőfalum nagyon kicsi település. Sok kérdésre nem tudok választ adni magam számára sem, de az biztos, hogy nagyon kedves település lenne, ha a falusi lét nem jelentene automatikusan nélkülözést. Az utóbbi X db évben a probléma abba az irányban látszott elmozdulni, hogy mindenki szegény és mivel senkinek sincs pénze, a pénz kiszorult a mindennapi életből. Ez egy érdekes átalakuláshoz vezetett, ami szerintem nagyon sok vizsgálódást megérne. Jelenleg is küzdök azért, hogy az egyetemek szervezzenek oda terepgyakorlatokat, de olyan messze van, hogy ez gyakorlatilag reménytelen. Az itt leközölt sorozatot régióelemzésből írtam, de mivel egy békés, nyugodt falu, nem szeretném, ha miattam lepnék el a különböző lázítók, így kiszerkesztettem belőle a települések elnevezését.
A mai penzum: hit az idegenforgalomban.

Azt már kifecsegtem, hogy az ország szélén van a falu és tulajdonképpen egy folyó választja el a külvilágtól. A közúti közlekedés nehézkes, a kevés számú munkaerőre gondolva nem is lehetne nagyobb reményű ipartelepítést elképzelni. A helyi önkormányzat egyébként várja a befektetőket, de maximum kisüzem létesíthető, hatalmas költséggel. Ezt már többeknek elmondtam, de senki nem számol utána. Mivel ide már több, mint 40 éve nem települt semmilyen ipar, elkezdtek B-tervet készíteni: idegenforgalmi szempontból paradicsom vagyunk, csak ezt falun túl nem tudni.
Írtam már milyen a falu megközelítése. Autóval kb. 4 óra Budapestről. Vonattal és busszal 9 óra sok átszállással, busszal 23 óra, de szintén sok átszállással és várakozással (több, mint 14 óra). Kell ehhez még írni valamit?

Pedig van mit. A helyben két kereskedelmi intézmény működik. Egy világhíres kocsma és annak a végében egy közért. A helyiek körében él egy legenda, hogy a helyi kocsmát minimum az egész ország ismeri. Valójában ez nem igaz. A helyi közért a helyi igényeket kiszolgálja, de egy városlakó kirándulásához szükséges dolgokat nem árul. Néha eltévednek idegenek és örülnek, ha valami csokival és üdítővel felszerelkezve tudnak távozni.

Ha a falu idegenforgalmához soroljuk a volt lakók rokonlátogatásait, akkor évente 120 vendégéjszakáról lehet beszélni, ami a falu lakóinak nagyjából 100 százaléka. Ennek van némi hatása a falura. Egyrészt kapcsolatot jelent a külvilággal. Ez pénzt hoz a faluba, valamennyi technológiát is, mert mobiltelefonok, számítógépek kerülnek a lakásokba ennek köszönhetően.

Tiszta, igazi idegenforgalom nincs. Bár van egy szálláshely, ami akár egy nagyobb családot is tud fogadni. Az üzemeltetője próbálja népszerűsíteni a szállóhelyet. Ahol tud kopog és ajánlatot tesz szakkörök részére is, de nem nagyon érti mi kell egy igazi turistának. Én például nem aludnék az épületében. Inkább múzeum, mint szállóhely. Évente egyszer tudja kiadni 1 vagy 2 éjszakára. Visszatérő vendége nincs, hiszen a falu semmit nem tud nyújtani a vendégnek.

Van pár épület, van pár látnivaló, de a legtöbb csak maximum fényképezhető. Már felajánlottam ingyen a segítségem, de nem fogadták el. Ugyanis a legtöbb javaslatom úgy kezdődik, hogy ki kell alakítani olyan helyeket, amit fel akarnak keresni a kirándulók és ahol el tudják költeni a pénzüket. Ez nem tetszik nekik, mert nem akarnak pénzt beleölni. A kirándulók meg nem hozzák ide. Illetve, ha jönnek is, hova költenék el? A helyi kocsma vagy a helyi közért legyen a pénz elköltésének a helye? Szegény turista, ha akarja sem tudja elkölteni a pénzét.

Vannak evezősök, akik a folyón evezve eljutnak hozzánk. A parton kikötve megtalálják a közértet és a kocsmát. A közért szokta felkelteni az érdeklődésüket. Aztán mennek is, mert a faluba beljebb már nem merészkednek. Ez azért vicces, mert a falu gyalog is bejárható lenne, de valami hűen üzeni a véletlen látogatónak, hogy nem érdemes megpróbálnia. A faluban a régi földesúr épülete üresen kong. Szó szerint üresen. Egy EU-s projektből felújították és építettek egy községházát is. A sok pénzért felújított egykori uradalmi központot azonban nem rendezték be. Így belépőt sem szednek, ha az eltévedt kiránduló vagy a 2-3 évente előbukkanó történelemrajongó meg akarja nézni.

Mellesleg a folyópart a falu kincse lehetne. Nagyon jól ki lehetne használni. Régen még strand is működött. Szinte az egész falu lejárt, de még a folyószomszéd városból is a mi partunkra jártak. Hatalmas homokos part egy folyókanyarban. Annak nyomai, hogy egy kulturált strand volt a parton, ma is látszódik. Ráadásul enyhe leejtésű, sok, kellemesen nagy árnyékot vető fával igazi kincs lehetne a horgászoknak is. Minimum egy kempinget kialakítanék.

A falu másik kincse a faluvégen lévő tóban van. Semmire nincs használva. Egykor agyagot termeltek ki belőle. Négy részre van osztva, két 4 hektáros és két 1 hektáros részre. A tó, vagyis a 4 tó sok mindenre használható lenne. Leginkább horgásztónak lenne megfelelő, de szigorúan nem csinálnak vele semmit.

A falu az ökoturizmusnak is ideális színhelye lenne, de ehhez annyi tévképzet társult, hogy soha többé nem hozom elő. Pedig érintetlen ártéri erdő, hihetetlen gazdag vadvilág, mintagazdaságok, szabályozatlan folyók is kis területen vannak egymás mellett. Igaz, hogy nincs híd és nincs tömegközlekedés, de egy falubusz vagy hasonló megtérülne egy kissé tudatosabb tervezéssel.

Az a vicc, hogy legendák járnak a faluban arról, miszerint egy-egy kiránduló betévedt. A kiránduló, a turista tehát ilyen legendaszámba megy. Nem mondom, hogy vicces, mert igazából nagyon szomorú.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.