A szülőfalum nagyon kicsi település. Sok kérdésre nem tudok választ adni magam számára sem, de az biztos, hogy nagyon kedves település lenne, ha a falusi lét nem jelentene automatikusan nélkülözést. Az utóbbi X db évben a probléma abba az irányban látszott elmozdulni, hogy mindenki szegény és mivel senkinek sincs pénze, a pénz kiszorult a mindennapi életből. Ez egy érdekes átalakuláshoz vezetett, ami szerintem nagyon sok vizsgálódást megérne. Jelenleg is küzdök azért, hogy az egyetemek szervezzenek oda terepgyakorlatokat, de olyan messze van, hogy ez gyakorlatilag reménytelen. Az itt leközölt sorozatot régióelemzésből írtam, de mivel egy békés, nyugodt falu, nem szeretném, ha miattam lepnék el a különböző lázítók, így kiszerkesztettem belőle a települések elnevezését.
A mai penzum: szülőfalum munkaerőpiaci helyzete.

A munkaerőpiac nagyon szűk. Magában a faluban csak a közszolgáltatások biztosítanak munkahelyet. Ott néhány ember dolgozik. A nagyobb részük diplomás és valamilyen szakértőként van állásban. Kisebb részük érettségizett vagy szakmunkás. Két bolt is van a településen: egy kocsma és egy közért. Azok is munkát adnak néhány embernek. Ez, amit itt körülírtam, nem jelent többet 20 álláshelynél és akkor még felfele kerekítettem.

A munkanélküliség óriási méretű. Ha azt tekintem munkanélkülinek, aki nem nyugdíjas, de 18 év feletti és el akar helyezkedni, akkor 70 százalékos. Túlnyomó részük már minden ellátásból kiesett.
A faluban nincs a közszolgáltatásokon kívül munkahely. A szomszédos faluban sincs. Az azzal szomszédos kisvárosban még néha akad, de a közlekedés lehetetlen, ezért inkább a kisvárosban élőket veszik fel.
A már említett nagyobb városban, ami a falutól 89 km-re van, akad munka, nem sok, nem is túl jó, de aki ott dolgozik az inkább oda is költözik. A megyeszékhely, Budapest már külföld. Igazi értelemben vett külföldön is sokan kikötnek, mert a megyeszékhelyen élők körében is magas a munkanélküliség.
Kihagytam a 89 km-en belüli egyéb kisvárosokat, de azokban is tragikusan nincs gazdasági élet. Mindenhol ugyanaz, ami a falunkban: közszolgáltatások, hivatalok és a boltok adják a munkahelyeket. A kisvárosokban akad 1-1 üzem, műhely, de nagyon kevés állandó alkalmazottal.

A családok 1/3 részében az egyik szülő nem is lakik a településen. Ezt nehezen viselik, ezért nagy áldozatokat vállalva is képes a faluban maradtak a dolgozó után költözni. Tehát az, aki tartósan munkát kap máshol, szinte törvényszerűen elköltözik.

Elköltözni egyébként nem egyszerű. A házak ugyanis eladhatatlanok. Minden családnak van egy háza, amiben lakik és egy másik, ami már üres és árusítja. Vevők évek óta nincsenek, mert ki akarna egy ilyen helyre költözni? Ha valaki bérelni akar egy másik településen, akkor kauciót kell letenni, de a tartós munkanélküliségből azt nem lehet kispórolni és egy havi keresetből sem lehet letenni. Pláne gyerekekkel. Arra való tekintettel, hogy foglalkoztatási szempontból és földrajzilag is a falu egy elszigetelt zsákutca, még az a csoda, ha maradnak lakói.
Ezért nagyon szoktam haragudni a politikusokra, amikor a munkahelyekről beszélnek. Megnézném, hogy a szülőfalumban felnőve miként lennének képesek munkához jutni, elköltözés nélkül.

Egy ideig volt egy nevetséges kezdeményezés, miszerint a határ másik oldalához kellene csatolni a falut, hiszen Budapest már leírta a települést. Meg a többit is. A kezdeményezés elbukott volna, ha helyi népszavazásra került volna sor, de sok szempontból egy csapásra megoldotta volna a falu problémáit. Hirtelen egy élhető településsé változott volna, de a javaslat kiagyalója sem gondolta komolyan. Amikor a határ másik oldalán ezzel kapcsolatban fogadókészség mutatkozott, akkor leállította magát, nehogy országcsonkítónak nevezzék.

Ez a kis esemény azonban jól mutatja, hogy a probléma a jelenlegi szemlélettel nem kezelhető. Előbb-utóbb egyre több érintett falu ráeszmél, hogy a tarthatatlan állapotból lenne egy kiút. Ha megtörténne egy ilyen átcsatolás, a többség eladná a házait, hiszen lenne értéke és a pénzből Magyarország belsőbb területeire költözne. Ezt megyeszékhelyről és Budapestről nem látják, pedig észre kellene venniük. Nem a határkérdés miatt, mert az agyrém, hanem a mély krízis miatt. Egy darab híd kérdése az egész. Erről majd máskor.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.