A szülőfalum nagyon kicsi település. Sok kérdésre nem tudok választ adni magam számára sem, de az biztos, hogy nagyon kedves település lenne, ha a falusi lét nem jelentene automatikusan nélkülözést. Az utóbbi X db évben a probléma abba az irányban látszott elmozdulni, hogy mindenki szegény és mivel senkinek sincs pénze, a pénz kiszorult a mindennapi életből. Ez egy érdekes átalakuláshoz vezetett, ami szerintem nagyon sok vizsgálódást megérne. Jelenleg is küzdök azért, hogy az egyetemek szervezzenek oda terepgyakorlatokat, de olyan messze van, hogy ez gyakorlatilag reménytelen. Az itt leközölt sorozatot régióelemzésből írtam, de mivel egy békés, nyugodt falu, nem szeretném, ha miattam lepnék el a különböző lázítók, így kiszerkesztettem belőle a települések elnevezését.
A mai penzum: szülőfalum elnéptelenedése.

A lakók száma mindenféle kimutatás szerint éppen meghaladja a 100 főt. Az vitatható, hogy mennyi a faluban élők száma. Vannak ugyanis olyanok, akik 1-2 napra mennek haza. Ezek közé tartozom én is. Velünk együtt folyamatosan 100 feletti a létszám, de soha nem lesz több 120 embernél. Ha egyszerre mennénk vissza és éppen nem utazna el senki a faluból, akkor majdnem 200 ember tartózkodna a faluban.

Erről egyébként már egyszer írtam, hogy mennyire fontos lenne feladni azt a gyakorlatot, hogy felsőoktatási intézmények csak a nagyvárosok némelyikében legyenek. Ha a kisvárosokban is lennének intézmények, valamennyire megmentenék az elnéptelenedő falvakat.

Majd később írok a lehetetlen közlekedési helyzetről. Most annyit, hogy a falunak egy közvetlen szomszédos települése van, kb. 2 km-re egy másik falu. Ott van óvoda és posta is. Annak a szomszédja egy kisváros, ami közúton olyan 8-10 km. A kisváros a környék összes faluját tekintve egyedül biztosít általános iskolát, így 600 felett van a tanulói létszáma. Ez azt jelenti, hogy egyes évfolyamokon 5 osztályt is kialakítanak. Ebben a kisvárosba már tömegközlekedéssel bajos eljutni a faluból.

A kisvárosban van egy gimnázium, ami a környékbeli igényeket érzékelve az utóbbi években szakképzőként is üzemel, illetve szükséges volt kollégiumot is kialakítani a közlekedési anomáliák miatt.
A gimnáziumot úgy üzemeltetik, hogy 64 diákot vesznek fel egy évben. Számomra nevetséges, hogy 25 % nyelvi tagozatos, 25% informatika és 50% testnevelés tagozatos, ami nagyon egyszerűen csupán focit jelent. A környéknek egyébként vannak mélyen a múltba ágyazódó hagyományos sportjai, de azok a közeli folyóhoz kötődnek, a foci soha nem volt népszerű. Van 64 szakközépiskolai hely is. A fele rendészeti, a másik fele szociális gondozó vagy valami hasonló elnevezésű szakképzést ad. A rendészetinek van értelme, mert az ott szerzett érettségivel lehet jelentkezni a rendőrség szakközépiskolájába, ahol kb. 2 év után már szolgálatba lehet állni. Az itt érettségizők jelentős hányada elbukik a felvételi alkalmassági részén, de azért nem zsákutca. Máshova is lehet vele jelentkezni, meg amúgy is, már egy érettségi van a gyerek kezében.

Ez a kisváros képes biztosítani azt, hogy minden általános iskolát elvégző gyerek a kisvárosban tanulhasson tovább középszinten is, ha a felsoroltak egyikéből tud választani. A foci és a rendészeti szakirány még valamennyire vonzó. Az informatika kissé népszerűbb, de ez érthető. A nyelvi tagozat németet jelent, amit keserűen, de elfogadnak. A szociális szakirány kényszer, ugyanis nem lehet vele elhelyezkedni, mivel szükség éppen lenne rá, de álláshelyek, intézmények nincsenek.

A szakiskolába a 8. osztály után nagyjából 30 fős létszámban vesznek fel diákokat. A fiúknak kőműves szakmát és német nyelvet adnak a kezükbe, ami helyben nem jelent semmit, de ki lehet vele menni külföldre. Létezik egy szociális gondozó szakképzés is, de az csak érettségi nélküli munkanélkülieket gyárt.
Ha valaki legalább a 10. osztályt elvégzi, akkor mehet szakképzésre. Ez 50 fiúnak biztosít lehetőséget minden évben. A lányoknak a városban nincs ilyen menekülési lehetősége.

Előny, hogy ez viszont a környéken lévő általános iskolából kikerülő minden diáknak biztosít érettségit vagy szakmát. Elvileg mindenki leérettségizhetne, de sokan kiesnek, mert vagy az utazást nem bírják vagy a kollégiumi életet. Nem ritka, hogy a gyerekek már a középiskola alatt ebbe a városba egy rokonhoz költöznek. Ha valaki megteheti, akkor a falutól 89 km-re már van nagyobb város, ahol szélesebb képzési kínálat van. Ott négy középiskola van, melyből az egyik gimnázium, a másik három szakképzőként is működik.

Számunkra egyébként az a nagyobb város egyfajta főváros. A falusi ember azon túl nem lát, pedig az még nem is megyeszékhely! A megyeszékhely és a falu kb. 140 km-re van egymástól. A falu lakóinak a többsége ilyen távolságokra egész élete során nem jut el. A megyeszékhelyre utazni már olyan, mintha az ember külföldre menne. A helyben élők, ha eljutnak a megyeszékhelyre, akkor élménybeszámolóval és ajándékkal térnek vissza.
A megyeszékhelyen vannak felsőoktatási intézmények. Egy egyetem kihelyezett kara, valamint 4 főiskola, amiből kettő egyházi intézmény és az egyik főiskola csak OKJ-s képzéseket szervez. Az egyházi intézmények csak egy-egy felekezetnek képeznek egyházi embereket, ráadásul országos jelleggel, tehát nem képeznek valós választási lehetőséget.

Az egyik egyetem kihelyezett kara egy egészségügyi kar, ami sokféle egészségügyi diplomát ad. Ha valaki ott végez, nem jön vissza, mert a megyeszékhelyen vagy valamelyik nagyobb városban kap jobban fizető állást, nem ritkán szolgálati lakást is. Ez kb. 500-600 embernek lehetőség, de ez már országis szint, sőt a határon túli magyarok miatt annál több. További 5000 embert vesz fel a megyeszékhely főiskolája. A főiskolának 5 kara működik, szinte mindent lehet tanulni. A faluban születettek általában ide jelentkeznek első helyen, de az, aki már ide jelentkezik, képes más városokba is elmenni. Debrecen, Miskolc és Budapest elég népszerű.

A falu szempontjából az, aki érettségi után főiskolára vagy egyetemre megy, már elveszett abban az értelemben, hogy nem fog visszaköltözni. Például a környező falvaknak egyetlen, közös háziorvosa van. Ő egy olyan ember, aki külföldről jött Magyarországra és kalandvágyból vállalta el, hogy a világ végén ennyi falunak a közös orvosa legyen. Régebben minden faluban volt legalább egy orvos. Ma meg annak örülünk, ha egy orvos jut a sok falura.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.