Az elmúlt eseménydús napok programja a pihenés mellett a politika volt. Váratlanul a politika mennyisége a tervezettnél háromszorosabbra nőtt, mivel a magát két nagyként meghatározó párt is időt és beleszólást kért. Leírom mi történt.

Gyűjtögettem, szedegettem az embereket, akikkel éreztem valami olyat, hogy a nézeteink nagyon közel állnak, olyannyira, hogy akár egy pártban is ellennénk. Ezekkel az emberekkel itt-ott találkoztunk, sokszor a szerény nyilvánosság előtt tettünk gesztusokat egymás felé. Egészen mostanáig azt gondoltam, hogy nincs ember, aki ezeket észlelte volna. Bár nem titkoltunk el semmit, nem is teregettük ki sehol min gondolkodunk.
Aztán leültünk egy asztal mellé. Igazság szerint egy asztalhoz nem fértünk el, de asztalból volt egy pár. Egész higgadtan és meglepően nagy egyetértéssel elfogadtak mindent, amit mondtam. Nem azért, mert annyira okos vagyok, csak ugyanúgy elegük lett, mint nekem. Csak a hecc kedvéért, íme a 9 pontom (nem tévedés, szándékosan nem felkiáltójeles):

1. Olyan rendszert kell építeni, ami legalább 8 millió embernek kedvez. Ez kell legyen minden intézkedésnek a mottója.
2. Politikus csak a minimálbért kapja a politikusi tevékenységéért. Szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokra van szükség.
3. A frakciófegyelem ismeretlen fogalommá kell váljon. Képviselőt ne lehessen kötelezni hogyan szavazzon.
4. Az 1990 óta hatalomban volt országgyűlési képviselőket, minisztereket és kormányfőket el kell számoltatni. Ha büntetőjogilag nem is, legalább politikailag. Ahol lehet és szükséges, polgári pert kell indítani.
5. Ki kell vizsgálni a privatizációs visszaéléseket, az egészségügyi kassza kiürítését és az olajügyeket. Minden olyan ügyet fel kell tárni, ahol valószínűsíthető, hogy pártkasszákba vándorolt a pénz.
6. Az ökologikusabb társadalom előfeltételeit meg kell teremteni. Ehhez első lépésben maximalizálni kell az egy család (és egy jogi személy) által birtokolt földterület méretét és meg kell állapítani egy minimális méretet, amire egy falulakó jogosult.
7. Új munkaügyi törvényeket kell alkotni, ami a munkavállalókat védi az ismert visszaélésektől. Mivel az olcsó munkaerővel nem leszünk versenyképesek, nem szabad gátolni a munkaerő képzettségi szintjének emelését. Más út nincs.
8. Új társadalmi szerződésre van szükség, amiben legalább 8 millió embernek érdeke lesz a rendszert megtartani. Ebben megfelelő garanciákat kell adni mindenkinek, hogy emberhez méltóan élhet és mi az a humánus minimum, amit mindenki megkaphat. Azért minimum 8 millió, mert ki kell zárni azokat, akik (pl.: politikusként) mások nyakán akarnak élősködni és azokat is, akik az 1990-től terjedő időszaktól kezdve a jelenig kiépült rendszer haszonélvezői voltak.
9. Képviselőt és bármilyen megválasztott személyt lehessen visszahívni.

Ha erre valaki azt mondja, hogy agyrém vagy álmodozás, nem fogok vele vitába szállni, mert van olyan érvrendszer, aminek a logikájával bizonyíthatóan hülyeség a fenti 9 pont. Mindenesetre össze tudtam szedni annyi egyetértőt, hogy akár pártot is alakíthattunk volna. Ha másképp alakulnak a dolgok, letagadom a fenti 9 pontot. Igényesebb formában nem, de így azért nem adtam volna közre. Soha.

A fentieket egyébként nem programként írtam le, csak kértek egy vitaindító, lehetőleg provokatív kiselőadást, ami nem válik komikummá akkor sem, ha változatlan formában elfogadják. Ez végül is megtörtént.

Azt józan ésszel kiszámoltuk, hogy a legszerencsésebb esetben is maximum 10 százalékot szereznénk 75 százalékos részvétel mellett, ami nem semmi, de nem is becsülöm túl. Azt nagyjából előre fixáltuk, hogy sótlan, a PC-stílust jól hozó, papírból beszédet felolvasó képviselőjelöltekkel nem dolgozunk együtt. Én tudom magamról, hogy radikálisan szegénypárti, de minden megszólalásában eredeti figura lennék, akire oda kellene figyelni. Ugyanezt a többiekről is el lehetett volna mondani. Ennek ellenére mégsem alakult meg a párt, mert, szerintem értelmetlen lenne.
Ha be is jutnánk az országgyűlésbe, csak a rendszer részeként működnénk. Parlamentesednénk, átvennénk az unalmas, sótlan, szürkeségbe simuló, néha kiszólogató stílust és nem változna semmi. Sokkal eredményesebb lenne, ha 1-2 millió emberrel levonulnánk valahova és azt mondanánk, hogy külön életet kezdünk, ahol mindenki emberként élhet és nem engedünk senkit a nyakunkra telepedni. Ebben már nem értett velem egyet mindenki. Lesz olyan (a húzónevek), aki elindul a választásokon. Majd kiderül milyen formában.

Ettől függetlenül jót beszélgettünk (maximális megszólalási idő 2 perc volt – nagyon hatásos!) és finomakat ettünk. Az egészből a beszélgetésre emlékeztem volna és a politikai részét, a 9 pontos (tagadnivaló) agyszüleményemmel együtt elfelejtettem volna. Legalábbis akkor, ha nem kopogtat be (jelképesen) a két magát nagynak érző párt és nem akar róla beszélgetni.

Folytatás következik, ahol majd leírom, hogy mennyire ijedt meg a két nagy, miért és milyen "méltányos" alkut ajánlottak :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.