Érezhetően büszkék magukra azok, akik a mostani médiakonferencián jelen vannak és szerepelnek. Kívülről nézve egyikük sem érzékeli, hogy egy süllyedő hajó báltermében díszelegnek. Mindegyik magabiztos és azt hiszi, nagyon jól csinálja. Sokukat szívesen leültettem volna egy pár órára, hogy nézze meg, milyen műsorokat gyártanak a vezetésük alatt. Fogadni mernék rá, hogy nem szokták nézni a saját csatornájukat. Pár érdekesség, amit valószínűleg nem nagyon lehet majd később sehol sem olvasni.

A konferencia azzal kezdődött, hogy bemutatkozott az új vezető. Van hatalom a kezében, nem tagadom, de a magam részéről egy felesleges szervezetnek tartom az általa vezetett Hatóságot. Nekem mindegy léteznek-e vagy sem, de ha én lennék egy ilyen intézmény vezetője, hadjáratot indítanék a kóklerek ellen. Erről majd egyszer, ha érdekes lesz, írogatok. Az lepett meg a nyitóbeszédben, hogy olyan 20 éve nagyon korszerű lett volna. Ha 10 éve mondja el, azt gondolom, hogy „lépést tart” a változásokkal. Ma hallgatva csak azon gondolkodtam, hogy ez a nő hol tölthette az elmúlt 15 évet.
Azt mondta, hogy a média többcsatornás lett, a médiafogyasztók aktívabbak lettek és már nem fogyasztók, hanem felhasználók, médiakultúra van születőben, gyorsul a híráramlás és bárki képes elérni bármilyen hírcsatornát.

Ehhez képest…
A többcsatornás média az egycsatornás helyett már jelen van. Nem most lépett be a mindennapokba, nem az elmúlt néhány évben, hanem minimum nagyjából másfél évtizede. Ha kissé alaposabb vagyok, akkor hosszabb időt is átlátok, de Magyarországon vagyunk és szakmai vezetőktől nem helyes szakmai jellegű gondolkodást feltételezni. Mindenesetre újdonságként nem emlegetném, hiszen már kialakult gyakorlata van és meggyőződésem szerint lassan már meghaladjuk ezt a fázist.

A passzív médiafogyasztó és aktív médiafelhasználó nem a múlt és a jelen. Sőt, szerintem a fogyasztó és a felhasználó nem ellentétpár. A fogyasztó, a „vevő” nem úgy lett aktív, hogy tudatosabb lenne vagy válogatna. Hanem önmaga is szolgáltató lett! Ma már bárki képes híreket előállítani és azt továbbítani az ismerősei és online nézőtábora felé. A nyáron például a bostoni események mutatták meg ennek a valós mértékét. Az újságok jelentős késedelemmel, utólag írtak az eseményekről. A televíziók, hiába dolgoztak a helyszínen, lassúak voltak. Az egyszerű emberek különböző közösségi oldalakon sokkal gyorsabban szállították a híreket. Már nem emlékszem pontosan melyik csatorna jött rá, de a tudósítások nagyrészt már a közösségi oldalak beszámolóit követték. Vagyis a „hivatalos” média a közösségi felületek információtengeréből próbált halászni, mert nem tudta leelőzni azt semmilyen módon!
Magyarországon is ez a helyzet, csak itt nehezebben veszik észre. Éles ellentét leginkább a márciusi „hóhelyzet” időszakában mutatkozott meg, de számos más példa akad, minden egyes napon. A héten például volt egy halálos baleset a Baross utcánál. A „hivatalos” média minden csatornája ugyanazt a szűkszavú közleményt hozta le. A „civil” média megírta, hogy a villamoson kéregető zenélgető gyerek volt az áldozat. Ezt átvette a „hivatalos” média is, jelentős időbeli késedelemmel.

Kísértetiesen hasonló a helyzet a televízió esetében, mint az újságnál. Egyszer emberek tömegei tették fel a kérdést, hogy „miért olvassak tegnapi híreket” és ezt az újságok nem tudták jól megválaszolni. Hasonló vár a televízióra is. Rájönnek majd, hogy a híradások nem rendesen tudósítanak, megérzik, hogy minimális benne a külpolitika, sok a bulvár. Talán feleszmélnek, hogy a műsor csak ürügy a reklámok sugárzására és döntenek. Letették az újságokat és a pofonok hatására már néhányan elkezdtek gondolkodni az egykori olvasótömegek kérdésein.
Ha én lettem volna a főnök, akkor erre világítok rá a nyitóbeszédemben. Azt mondtam volna:
Figyeljétek meg a nyomtatott sajtó haláltusáját!
Ha nem tanultok belőle, hamarosan ti is úgy fogtok járni és meg fogjátok érdemelni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.