6 millió euro hetente. A Rutte-család ennyi pénzt akart megkeresni a magyar piacon, de nem sikerült nekik. Először spontán módon próbálkoztak, majd megbíztak egy irodát, de a tervezett milliós bevételekből egyetlen euro sem érkezett meg. Időközben nagyon sok projektben együtt tevékenykedtünk és tetszett nekik az, amit én dinamikus marketingnek nevezek. Ennek a lényege nagyon egyszerűen az, hogy először meg kell ismerni a célpiacokat, vagyis a megcélzott piac rétegeit, majd a pillanatnyi állapotukhoz képest kell hatékonyan eljárni. Semmi újszerű nincs benne, nem meglepően jól működnek a kampányok. 24 kampányban arattunk közösen sikereket és most felkértek a magyarországi projektjük előkészítésére. Arra kell rájönnöm, hogy miért más a magyarországi célközönség, mi rossz az itteni piacon. Az ugyanis kétségtelen, hogy a baj nagy.

Nekem nem volt nehéz első alkalommal választ adni: a reklámok tolakodó jellege, az arányuk és a stílusuk.

Borzasztó aránytalan a vásárlóktól/nézőktől/kliensektől reklám címszó alatt elrabolt idő. Moziban 15-20 perces villogó és kellemetlenül hangos reklám után kezdődik csak a film. Régebben is volt reklám, már az is zavart, de ha nem érdekelt volna mennyi ideig reklámoznak, engem a kifizetett pénz sem érdekelt volna, kisétáltam volna a teremből. Egy csomó csatornán nem is nézek filmeket, műsorokat, hiszen a reklámok közé van ékelve a műsor, nem pedig fordítva. A kedvencem az egyik nagy kereskedelmi csatorna. Lemegy a tehetségkutatójukon a 7,5 perces reklámblokk (bruttó idővel számolok, műsorajánlóval együtt), majd a reklámblokk után a műsor nem folytatódik, hanem a műsorvezetők reklámszöveget olvasnak be (a reklámblokk előtt is). Ilyen módon egy 20 perces időszak alatt a néző 9 perces reklámblokkot kell elszenvedjen. Ez már bőven túlmegy a tolerálható arányon.

A másik példa az aránytalanságra az egyik legnagyobb magyar hírportál. A hírolvasásra használt gépem egy atomerőmű, bőven elbírja a terhelést. Ezért megnyitom a számomra érdekes 20-25 hírt, majd egyesével elolvasom. Mégis lefagy a gépem a sok animált hülyeségtől, melyeknek egy része ráadásul hangot is ad ki. Oldalanként 3 reklám, legalábbis blokkoló nélkül ez a minimum.

Aztán a reklámok által megütött hangnem. Ki akar harsány, villogó, üvöltöző, kényeskedő reklámokat nézni? Az ember ezt zavarónak érzi. Aki ilyeneket csinál, azt le kellene kötözni egy székhez, vele szembe kellene rakni egy óriásképernyőt, baromi nagy hangfalakkal és napi 5 órában ott hagyni, élvezze csak a saját kreálmányait. Állítom, hogy 2 óra múlva elvinné a mentő. Nem értem, miért nem lehet természetesen elmondatni egy szöveget. Olyan idegesítő, műhangnemeket ütnek meg, ami irritálja az emberi fület. Tudom, hogyan tesztelik a reklámokat. Nem szabadna ezen spórolni és az utcáról csoki ígérgetésével behívni az embereket, mert nem jönnek elő ezek a hibák.

Őszintén szólva, nekem még első hallásra és első látásra is feltűnik a reklám irritáló jellege. Aki ezért kapja a pénzét, annak nem? Ha nem, akkor kössük a székhez, kapcsoljuk be a képernyőt és a hangfalakat, aztán nézze!

Sokan esznek TV előtt. A TV-ben sok a reklám. Mi következik ebből? Nem mutogatok betegségeket, puffadásos animációkat, toalettcsészéket, baktériumokat, lábgombát, nem beszélek hüvelygombáról, nem mutatok taszító képeket. Látom, hogy ez Magyarországon még nem megy.

Egy éve egy falatozónak terveztünk tálcavédőket. A tálcavédőkön reklámok voltak láthatóak. Az ügyfelek fizettek a falatozónak, a falatozó meg több grafikusnak, hogy tervezzék meg a 200 vagy 500 példányban a falatozóba került tálcavédőket. Egyik reggel a falatozó tulajdonosa őrjöngött. Én már csak arra léptem be, hogy az irodájában ott ült a grafikus és vitatkoztak. Az amúgy Lengyelországból jött fiú védte magát, hogy az egyik krakkói étteremben is használnak olyan reklámokat, ne nézzék őt idiótának. A tulajdonos nem akart felmondani az egyébként ügyes srácnak, ezért egy alkut ajánlott. Kap ingyen 197 darab étkezési lehetőséget a falatozóban. Ha mind a 197 étkezést az általa tervezett tálcavédő felett fogyasztja el, akkor továbbra is kap megrendelést. Nyugodtan hívjon akit csak akar magával, fogyassza csak le a 197 tálcavédőt a lehető leghamarabb. A tálcavédőn egy szakállas ember feje volt, vagyis szája, de csukott állapotban, kissé mosolyra fakadva. A szájával szemben az étel. Az első alkalommal hozta a barátnőjét, aki letakarta a képet. A srácnak azonban néznie kellett, mert ha takarja, akkor az a legkeményebb önkritika. Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy a negyedik alkalommal már kopogott a tulajnál, hogy egyezzenek meg valahogy máshogy, mert valóban undorítóra sikerült a tálcavédője.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.